Felszállt végre a füst: július 27-én, hétfőn délután kettőkor kezdődik a június elején elhalasztott tisztújító közgyűlés.
Ez örömhír. Miként az is, hogy indításként alapszabálymódosítással kibővítik a szűkkörű elnökségi testületet.
Különös viszont, hogy a meghirdetett pozíciók zöme még "foglalt" (elnök, alelnök, ellenőrző bizottság nem mondott le). A leendő jelöltekről csak suttognak, egyedül Bardóczky Kornél fedte fel lapjait.
Pedig jó lenne tudni, lehetséges vezetőink miként képzelik a sportág jövőjét.
Árvay Sándor írása * Miközben a MOB már megtartotta, több sportági szakszövetség pedig a közeli napokban tartja tisztújító közgyűlését, a teniszezők családja csak azt tudja, hogy semmit nem tud…
A június 12-re meghirdetett összejövetelt öt nappal a tanácskozás előtt lefújták, ígérvén, hogy „az új időpontról a veszélyhelyzet megszűnésének függvényében, a lehető legkorábbi időpontban határoznak”.
Azt, hogy miért kellett halasztani, s aztán ilyen hosszan várni, mindenki másképp kommentálja. A hivatalos indoklás (veszélyhelyzet) már az elhangzásakor igencsak kérdőjeles magyarázkodás volt, leginkább pedig a mostani hosszú halasztás láttán, mikor menet közben nem csupán a Magyar Olimpiai Bizottság (június 20.), de a vívók (július 18.) és a vízilabdázók közgyűlése (július 20.) is beelőzte a teniszezőkét. A pólósok időpont-választásában szerepel ugyan a Covid 19, de éppen ellenkező előjellel, mint Vári Attila elnök érveléséből kiderül: ”a tisztújító közgyűlés nagyjából idén október környékén valósult volna meg. Ám a tokiói olimpia halasztása miatt, illetve mivel hallottunk a koronavírus-járvány második hullámáról, így ezt nem akarjuk kivárni, a vízilabda szövetség szeretne azonnal reagálni, és a megfelelő törvényes működést biztosítani” – tudtuk meg.
Az MTSZ elnökségének a négy esztendős mandátum december 9-i lejártáig kell összehívnia a tisztújító közgyűlést, ám az ezer sebből vérző szövetség már régóta lépéskényszerben van. Februárban a WTA-torna elmaradása kapcsán sorban dőltek ki a csontvázak a szekrényből: teljesítés nélküli milliós kifizetések, jogosulatlan szerződéskötések, korrupciógyanús ügyek, elmaradt ellenőrzések vezették fel a nagy robbanást, amikor kiderült a 3,5 milliárd forintos kasszahiány.
Egymást érték a különös döntések. Menesztették a gyanúba keveredett főtitkárt, aki úgy ment, hogy a háttérben azért maradt, s az MTSZ nem vonta vissza nemzetközi megbízatásait sem. Az elnökség öt tagja lemondott – miközben az elnök, az elnökhelyettes és a felügyelőbizottság viszont a helyén maradt. Összehívták (aztán elnapolták) a tisztújító közgyűlést – ám a meghirdetett pozíciók még be vannak töltve. Titkolták a tagnévsort – aztán mégis nyilvánosságra hozták. Megalakult a jelölőbizottság – de elnökjelöltekről hivatalosan nem tudunk. Pontosabban: Bardóczky Kornél körbejárta az országot, s elmondta terveit. Lázár János formálisan nem jelezte szándékát, de a háttérben igen alapos tájékozódási megbeszéléseket folytat, s nem lennénk meglepve, ha egyszer hivatalossá válna a kandidálása. Arra a posztra, amelyről párttársa, Szűcs Lajos még nem mondott le.
A hírek szerint körvonalazódik egy olyan alku, melyben a politika és a szakma együtt vezetné ki a gödörből az igen mélyre süllyedt magyar teniszt.
Eddig rendben is lenne, hiszen a tenisz hazai históriájában és a többi sportszövetség történetében is különböző megoldások léteznek a vezetésre.
Adott lehet a politikailag erős „pénzszerző” elnök; másik opció a tiszta szakmai vezetés a sportág klasszisaival, gazdálkodáshoz is értő korábbi játékosaival; s harmadik lehetőségként működhet az első kettő vegyes változata.
Egyik sem ördögtől való, ugyanakkor egyik sem jelent önmagában garanciát a sikerre.
Előrelépés akkor van, ha átlátható, demokratikus elvek szerint működik a testület, ha a döntések előkészítése és megvalósítása a sportág széles körét érinti, a fiataloktól az öregekig, az amatőröktől a versenysportig, a nyugati határtól a keleti végekig. Ha engedjük a viták és véleménynek ütköztetését, ha meghallgatjuk mindenki szavát. Ha valóban egy ország teniszsportjának érdekeit képviseli a szövetség. A vidékét, a fővárosét, a kis klubokét és a nagyegyesületekét, a szülők, az edzők, a játékosok, a sportvezetők érdekeit. Ha nem egy szűk csoport, sokszor felszínes információk alapján dönt fontos kérdésekről, milliárdos tételekről, hanem egy nagyobb létszámú elnökség, mely fel van vértezve a szakmai bizottságok előkészítő munkájának adataival, véleményével. S ami talán a legfontosabb: ha működik az ellenőrzés is.
Csupa olyan dolog, amely természetesnek tűnik, ám szinte teljesen kiiktatódott a magyar tenisz elmúlt másfél évtizedéből.
Ha sikerül ismét rátalálni a normál működés útjára, máris el lehet indulni a felfelé vezető ösvényen. S akkor már nem csupán azon vitatkozunk majd, hogy milyen elnök kell nekünk, hanem a sokkal fontosabb kérdésen: milyen tenisz kell nekünk? S a szakma kerül előtérbe, lehet építkezni. Ehhez pedig nyugalom, béke kell. Olyan hangulat, amiben nemigen volt részünk a közelmúltban.
Más kérdés, hogy mi a béke ára? Megalkuvás, a vétkesek és cinkosok felmentése, vagy a tisztességes elszámoltatás nyomán kialakult közmegnyugvás.
Ingoványos, mocsaras talajon nem lehet toronyházat emelni. Legfőbb ideje annak, hogy legalább azokat a cölöpöket leverjük, amelyre később támaszkodhat az épület.
Saját érdekünk, a magyar tenisz érdeke, hogy tételesen feltárjuk, s ne engedjük szőnyeg alá söpörni az elmúlt időszak hibáit, bűneit – mert ha így hagyjuk, már az induláskor hitelét veszíti az új időszak új elnöksége, a legjobb emberekkel, a legjobb szándék ellenére is…
*
Teniszelnöki történelem
Ami a régmúltat illeti: a húszas években gróf Apponyi Antal, a harmincas évtizedben a Magyar Telefonautomata Részvénytársaságot vezető kormányfőtanácsos, Rakovszky István vezette a testületet, a háború után két évig (1948-49) maga a rettegett a honvédelmi miniszter, Farkas Mihály volt a szövetség első embere…
Gulyás István elnöksége (1977-87) óta a magyar teniszben nem volt kifejezetten a szakmából érkezett vezető – ráadásul akkor Zentai Ferenc, a teniszpályán felnőtt, s komoly tapasztalatokkal, elismertséggel rendelkező főtitkár volt a játékosként is világszerte megbecsült elnök társa. Az elnökségben azonos arányban képviselték a Dunától nyugatra levő régiókat, a keleti megyéket, s a fővárost.
A nyolcvanas évek második felétől változtak az idők: az egykori játékosból komoly cégvezetővé vált Patay László (2008/09) kivételével a sportágat szerető „külsősök” kerültek az MTSZ elnöki székébe: bankelnök (Bartha Ferenc, Bod Péter Ákos), vállalati vezér (Csabai Béla), marketing- és médiaszakember (Hole György), vasútigazgató (Berényi János). A csaknem teljes ismeretlenségből érkezett idegenforgalmi közgazdász (Nagy Tünde) rövid elnöksége vezette fel a politikus és horgász-szövetségi elnök Szűcs Lajos 2011 óta tartó megbízását.