Családias, jellegzetesen balatoni hangulatban rendezte meg első hivatalos tornáját a Balatonfüredi Utánpótlás SC tavaly megalakult tenisz szakága. Az U12-es korosztály számára meghirdetett viadalon Szalay Milla és Takács Bercel Sándor duplázott. A BUSC teniszezőinek vezetőedzője, Szlotta Roland, édesapja álmát is valóra szeretné váltani, a fővárosi Tenisz Műhely mintájára és segítségével kialakítandó utánpótlás-nevelő bázis sikeres felépítésével.
Gy. Szabó Csilla írása * „Ebben a korban még teljesen normális, hogy a gyerekek az érzelmeiket is a pályára viszik, idővel majd megtanulják jobban kezelni, s ügyesen elrejteni, mi is zajlik bennük” – kommentálta megértően egyik tanítványának mérkőzését Selmeci Petra, a Tenisz Műhely vezetőedzője Balatonfüreden, a hétvégi U12-es viadalon. A szakember megjegyzésének azonban egyáltalán nem volt negatív felhangja, hiszen a BUSC-TM-kupára összesereglett mintegy hatvanhat ifjú teniszező, negyven fiú és huszonhat leány, egytől-egyig saját magát bíztatva játszott, a fent említett érzelmek a lelkesedésből fakadtak. A nyári, balatoni hangulatban lezajlott torna így magas színvonalával és sportszerű légkörével is méltó volt a Balatonfüredi Utánpótlás SC tenisz szakágának rendezőként történt debütálásához.
A versenybíró Droppa Erikának sem akadt sok dolga a fegyelmezés terén, s nem titkolta, hogy mindig örömmel tér vissza a Forrás Sport Parkba, amely korábban is rangos viadalok helyszíne volt. A BUSC tavaly megalakult tenisz szakágának otthont adva került ismét az érdeklődés középpontjába a Gálfi Tamás által üzemeltett sportcentrum, amely ezúttal is remekül vizsgázott. A pályák szomszédságában felállított sátorban a fiatal játékosok és szüleik főtt ételből álló menüt kaphattak, az óriáskivetítő segítségével pedig az árnyékból is kényelmesen lehetett a találkozókat követni.
− Ha jól emlékszem, huszonhárom évvel ezelőtt, egy Nike Junior Tour-viadalon bíráskodtam itt utoljára, s boldogan jöttem ismét, hiszen nagyon szép emlékek kötnek ehhez a pályához. Gálfi Tamás akkor is, és most is mindent megtett azért, hogy kifogástalan környezetben, jól érezzük magunkat – nosztalgiázott néhány pillanatig Droppa Erika, majd azonnal a jelenhez tért vissza, és családias hangulaton túl a torna népes mezőnyére is felhívta figyelmünket
– Öröm látni, hogy itt mindenkinek megvan a feladata, a helybéli szülők is kivették részüket a szervezésből, családias klubhangulat övezte a tornát. A hatvanhat induló ebben a korosztályban ma már nagyon jónak mondható, ráadásul nemcsak népes, de erős is volt a mezőny. Ami külön öröm, hogy nemcsak Budapestről és a környékről, de Gyuláról, Bajáról, Győrből, Pécsről, Fehérgyarmatról és Nyíregyházáról is érkeztek a fiatalok.
A résztvevők magas létszáma miatt az első, szombati napon csoportmérkőzéseket vívtak a fiatalok, s ezt követően a legjobbak 16-os (fiúk) illetve 8-as (lányok) táblán folytathatták egyesben a küzdelmeket. Mindkét nem esetében duplázott az egyéni győztes, a mindössze tizenegy esztendős, Szalay Milla (Bajai TK) a döntőben Fehér Lola (Pankor TK) ellen nyert 4:0, 4:1 arányban, párosban pedig Kovács Hédi (TSZK Gyula) oldalán nyert 4:1, 4:2-re a Badics Lara (BUSC), Teker Lotti (Kiskút TK) kettős ellen.
A bajai ifjú hölgyhöz hasonlóan szettveszteség nélkül, rendkívül magabiztosan menetelt Takács Bercel Sándor (Római TA) is a fináléig, amelyben Szabó Csanád (SVSE) ellen diadalmaskodott 4:0, 4:0 arányban, kevesebb mint fél órát töltve a pályán. A két döntős fiú alig fél órával később a páros címért szállt harcba, ám ezúttal egymás oldalán. A Takács, Szabó duó végül 5:3, 4:1-re verte a Szebeni Miklós (Római TA), Török Ábel (BUSC) kettőst.
− Nem vagyok izgulós típus, ezért a meccsek előtt sem volt bennem a szokásosnál nagyobb drukk – nyilatkozott boldogan és elégedetten a döntőket követően Takács Bercel, akinek a Római Tenisz Akadémián jelenleg Bebtó István irányítja a felkészülését, korábban azonban Selmeci Petra tanítványa volt. – Nagyon jó volt ez a hétvége, nagyon örülök a győzelmeknek. Meccs előtt mindig figyelek a mentális felkészülésre. Lepörgetem a fejemben, mit is kell tennem a pályán, s ez nagyon sokat segít abban, hogy ténylegesen meg tudjam valósítani, amit szeretnék.
A tizenkét esztendős fiú természetesen világelső szeretne lenni, s azt is tudja, hogy ehhez elsősorban elszántság, akarat és szorgalom szükséges:
− Tudom, hogy milyen nehéz út vezet odáig, de örömmel csinálom, és szerencsére harmadik, negyedik alkalomra minden, az edzőm által kért feladatot tökéletesen meg tudok csinálni, az akaratban pedig nincs hiány.
A balatonfüredi tornára több olyan szülő is elkísérte legkisebb gyermekét, aki az idősebbekkel már több-kevesebb sikerrel végigjárta ezt a göröngyös utat. Az egyesben negyeddöntős, párosban pedig elődöntős Valkusz Márk (Golden Ace) is túl szeretné idővel szárnyalni két bátyját, Milánt és Mátét. Utóbbit azonban nem lesz könnyű, hiszen tizennyolc évesen világelső volt a juniorok között, a felnőttek mezőnyében pedig előbb sérülés, majd betegség miatt nem tudott eddig az élmezőny közelébe kerülni.
Az egy éve alapított balatonfüredi szakosztálynak szakmai segítséget nyújtó budapesti Tenisz Műhely játékosa, Deli Vejke Álmos is két bátyja, Merse és Mihály nyomdokaiban indult el. Mindketten korosztályos válogatottságig és országos bajnoki címekig vitték, utóbbi szeptembertől Texasban, az Abilene Keresztény Egyetemen (ACU) folytatja tanulmányait egy igen kedvező teniszösztöndíjnak köszönhetően.
− Soha nem tereltük a gyermekeinket a versenysport felé, hagytuk, hogy több más sportággal is megismerkedjenek és ők döntöttek végül a tenisz mellett – avatta be honlapunkat teniszes szülők korántsem könnyű életébe Deli-Vígh Andrea és Deli Mihály. – Nagyon akarták, mi pedig mindenben támogattuk őket. Sok áldozatot hoztunk mi magunk is, hiszen szolnokiak vagyunk, s amikor Misi ott már nem fejlődhetett megfelelően, mindannyian a fővárosba költöztünk. Anyagilag mindig is nagyon megterhelő volt számunkra ez a történet, de mindennél fontosabbnak tartottuk, hogy a lehetőséget megkapják arra, hogy követhessék az álmaikat. Szülőként sokszor éreztük magányosnak, elhagyatottnak magunkat ebben a harcban, ám most visszakaptunk valamit Misi ösztöndíja révén. Lesz egy kiváló diplomája, tökéletes körülmények között folytathatja az edzéseket, ennél többet nem is kívánhatunk.
Ehhez persze szükség volt Misi különleges érettségére is, aki alig volt tíz esztendős az ominózus költözés idején. Szülei kérdésére, miszerint nem lesz-e nehéz maga mögött hagyni addigi életét, barátait, osztálytársait, szűkszavúan csak ennyit válaszolt: „Ez van, ilyen az élet.” Misi pedig ezen a téren nem sokat változott, s most hasonló eltökéltséggel és tárgyilagossággal vág neki a tengerentúlnak is.
Balatonfüreden, a tavaly megalakult új szakosztályban persze egyelőre senki sem álmodik amerikai ösztöndíjról, sokkal inkább hazai eredményességről, amelynek első fontos állomása volt a Tenisz Műhellyel közösen megrendezett U12-es verseny. A szakág vezetőedzőjét Szlotta Rolandot először a budapesti klubbal kialakított szakmai együttműködésről kérdeztük:
− Számomra garanciát jelent Selmeci Petra szakértelme, ő pontosan azt építette fel a saját klubjában, amit mi itt szeretnénk. Nagyon alaposan átbeszéltük az elképzeléseinket és mindenben száz százalékosan egyet értettünk. Jól ismerem a saját szakmámat: az edzők között nehezen megy az összefogás, hiszen mindannyiunkban működik egyfajta egoizmus. Petrával azonban ezt félretettük a cél érdekében, s mindig megbeszéljük, kinek mi használ, mi segít a munkájában. Itt a Forrás Sport Parkban adottak a pályák, s a tervek szerint újak is épülnek majd, ezzel szerintem nem lesz gond. A szakembergárda kialakítása már sokkal nehezebb lesz. Én személy szerint azt fogom csinálni, amit szeretek, és amihez értek, a fiatalok neveléséhez. Játékos pályafutásom befejezése után Svájcban is ezen téren szereztem tapasztalatot, amelyet azóta is kamatoztatok.
Az egykori fűzfői játékos azonban nemcsak saját maga miatt szeretné látni a sikeres utánpótlás-nevelő bázis felépülését Balatonfüreden, ahol 2012 óta dolgozik, de Szlotta László emléke előtt is szeretne ezzel tisztelegni. A Veszprém megyei teniszéletben jeleskedő édesapa álma volt a sportág helyi fellendítése, valamint a fővárossal való szembeállítás megszüntetése. A Tiboldi Töhötömöt, Mészáros Márkot és Kalocsai Pétert útjára indító ifjú szakember szerint most minden lehetőség adott ahhoz, hogy mindezt valóra válthassák.