Igazi teniszcsaládból származik Nagy Péter, szülei mégsem állítottak fel vele szemben különleges elvárásokat. A 28 éves Davis Kupa-játékos a mai napig hálás azért, hogy édesanyja Amerikába küldte tanulni, ugyanis ott ismerte meg az igazi profizmust. S bár a jelenlegi helyzet az ő számára sem könnyű, ameddig bírja, folytatja a versenyzést, hiszen a tenisz az élete.
Gy. Szabó Csilla írása * Furcsa a magyar Davis Kupa-csapat egyik legmegbízhatóbb tagjának szájából hallani, hogy tizennyolc-tizenkilenc éves koráig szeleburdi srác volt, s hiányzott belőle a profi szemlélet. Pedig a 28 esztendős Nagy Péter ezt még akkor is így gondolja, ha a kapitány első hívó szavára bármikor képes volt meglepetést okozni. 2015-ben, a DK-debütálása évében, sem a bosnyák Tomislav Brkic (ATP 231.), sem pedig a bolgár Dimitar Kutrovsky (307.) ellen nem számított esélyesnek, mégis nyerni tudott. Az első esetben ráadásul 2−2-es állásnál, döntő mérkőzésen diadalmaskodott az akkor 23 éves, a világranglista 650. helyén álló magyar teniszező. Egy évvel később, az izraeli Dudi Sela (89.) ellen diadalmaskodott, ötjátszmás, végtelennek tűnő mérkőzésen, élete egyik legjobb meccsét játszva. De emlékezetes volt számára a Frankfurtban, ötezer néző előtt a top10-es Alexander Zverev ellen játszott találkozója is. Idén márciusban, noha csak a padról biztathatta társait, de számára ez éppen olyan fontos volt, mintha ő maga lépett volna a debreceni Főnix Csarnok salakjára.
A csupaszív Nagy Peti számára ugyanis a tenisz a legfontosabb. De hogy is lehetne ez másképp, hiszen két korábbi kiváló játékos, a sokszoros magyar bajnok és válogatott Turi Zsuzsanna és az Újpesti Dózsával csapatbajnoki címet nyert Nagy Mátyás fiaként, és Turi Katalin unokaöccseként, az általuk vezetett Mini Garros Teniszklub volt a második otthona. S bár tizennégy-tizenöt éves koráig a foci komoly vetélytársnak bizonyult, végül alulmaradt a tenisszel szemben.
− Ma is imádom a labdarúgást, de csak hobbi szinten. Nem voltam túl magas, csatárként játszottam, a védők durvasága, és a sérülésveszély végül elvette a kedvemet a komoly játéktól. De jól döntöttem, mert amit a tenisztől kaptam, azt a foci biztosan nem adhatta volna meg − véli Nagy Péter, aki a jelenlegi kényszerpihenőt sem tölti tétlenül. Családjának segít a Szilas patakhoz közeli telepen, amelyre tavaly költözött a korábban Zuglóban közel negyven éven át sikeresen működő klub. A téli sátor lebontásában és a szabadtéri pályák felújításában segédkezett mostanáig, s amikor csak lehet tehermentesíti szüleit a profi versenyek nélküli időszakban. Pályamunkásként, szervezőként vagy éppen oktatóként egyaránt megállja a helyét, attól függően hol van rá nagyobb szükség. Ám ez nem jelenti azt, hogy versenytársaihoz hasonlóan ne várná türelmetlenül az újrakezdés lehetőségét.
nagy peti pesten
− Amíg bírom, addig versenyezni fogok, mert ez adja az életemben a legnagyobb örömöt – szögezi le határozottan Nagy Péter, aki az ATP 533. helyén állva nemcsak saját, de valamennyi top250-en kívüli társa nevében is szól, amikor az alternatívák kereséséről beszél. – Eddig gyakorlatilag a csapatversenyek révén tudtam előteremteni az utazásokhoz való anyagi hátteret, most, hogy ez sincs, bizony semmi sincs. Szerencsére szüleimre mindig számíthatok, ezért nem vagyok pesszimista. Azt nem tudom megmondani, hogy a jövőben hány versenyen tudok majd indulni, hiszen ez a körülményektől is függ majd, de amíg lehet, a pályán maradok.
A legtöbb esetben a gyermekek nehezen lépnek ki a sportágukban előttük már sikeres szülők árnyékából. A Turi-Nagy családban azonban ez nem jelentett problémát, Péterrel szemben nem állítottak különleges elvárásokat. Még akkor sem, amikor juniorként Fucsovics Márton és Zsiga Máté kortársaként nem tudta őket eredményességben követni. Számára élvezet volt a játék, s nem a győzelmi trófeákat kereste:
− Sokszor párosoztam Mátéval, s mindig lenyűgözött állóképessége és küzdeni tudása, Marci pedig technikai fölényével és koncentrációs képességével emelkedett a többiek fölé. Én akkor még nem láttam át, hogyan kéne profiként felfogni az edzéseket és a meccseket. Viszont pontosan tudtam, hol a helyem, s nem voltak irreális elvárásaim. A nagy váltást az hozta, hogy édesanyám elküldött az Egyesült Államokba tanulni. Ő pontosan tudta, hogy sok pénz kellene a távoli utazásokhoz, ami nekünk nem volt. Mindent ennek a lehetőségnek köszönhetek, mert Texasban lettem az, aki vagyok. Hogy a játékban is jobb lettem, az csak ennek volt az eredménye. Ott tanultam meg, mi az igazi kemény munka! Pedig semmi kedvem nem volt a költözéshez. Amelyik tesztet csak tudtam elrontottam, de annyira kellettem nekik, hogy így is elfogadtak.
A 2012 és 2015 közötti tanulmányai alatt az egy hónapos karácsonyi szünetekben a hazautazás helyett is inkább a felkészülést választotta, s a Floridában dolgozó Veres Nándorral és fiával dolgozott. Előbbi a tenisz, utóbbi pedig az erőnléti fejlesztésekért volt felelős. A diploma kézhezvételét követően, fél évig élvezte még a Veres család vendégszeretetét, s velük készült fel a későbbi sorozatterhelésre.
nagy peti ifj veres nndorralNagy Péter és ifj. Veres Nándor a floridai Sarasota Open 2014-es bajnokának plakátja előtt
Floridában azonban egy különleges barátra is szert tett. Az egyik versenyen a nevezés zárása előtt néhány perccel odajött hozzá egy alig több mint tizenhat éves fiú, s arra kérte, induljon vele a párosban. S bár Peti eredeti terveiben csak az egyes szerepelt, nem akarta megbántani a srácot. Elindultak. A fiatal kanadain látszott, hogy hatalmas ütései vannak, de még éretlen és forrófejű volt. A magyar fiú viszont stabilan és megbízhatóan védekezett, s így remekül kiegészítették egymást. Megnyerték a tornát. Egy évvel később, pedig egy újabbat. Az akkor már 17 esztendős reménységet Denis Shapovalovnak hívták.
− A véletlennek köszönhető, hogy barátok lettünk, s a két évvel ezelőtti salakos szezont is azért hagytam ki, mert három hónapra meghívott edzőpartnernek – beszél az ATP jelenlegi 16. helyezettjéhez fűződő kapcsolatáról Nagy Péter, aki a kanadai fiú tudatosságát említi egyik legjobb tulajdonságaként. Bármi történt is, folytatta a munkát, nyert vagy veszített, nem számított. Ugyanúgy edzett tovább. − Óriási megtiszteltetés volt a számomra, hogy bevett a csapatába, ott lehettem vele Monte Carlóban, Rómában és Madridban is. Ő egy profi módon felépített játékos. Soha nem volt benne félelem, ahogy a többi topjátékosban sem. Bennem ezzel szemben gyakran felmerült, mi lesz, ha kikapok?
Pedig Péter igazán jó mesterektől tanulta az alapokat. Szüleit Homolya Lajos, Polyák Ferenc és Punyi Gábor követte, s egy időben Bogyó Tamás is utazott vele tornákra. S bár minden korábbi mesterével jó kapcsolatot ápol, Punyi Gábor az, akivel hetente kétszer még ma is gyakorol. A társak közül Gödry Leventével és Borsos Gáborral alakult ki különleges kapcsolata. Utóbbival különösen 2018-ban, amikor négy ITF-tornát is nyertek párosban. A sikerszéria egyik kulcsa, hogy a pályán kívül is jó barátok, s a lehető legjobb pillanatban találtak egymásra. Gabónak volt nagyobb tapasztalata, Peti viszont motivációt hozott duó életébe, s végül a top 300-ba is bekerültek. A tavalyi szabályváltoztatások azonban a sikeres kettőst is érintették, mégpedig negatívan, hiszen éppen lecsúsztak a Challengerekről, ITF-viadalokon pedig már nem akartak többet indulni. A Davis Kupák történetébe azonban így is együtt írták be nevüket a csehek elleni emlékezetes ötszettes meccsükkel.
− Ha nem megyek ki Amerikába, minden másképpen alakul. Akkor most az ötös pályán tanítgatom a kezdőket a helyes ütőfogásra. S bár hosszútávon tényleg át szeretném adni majd a tudomásomat az utánam jövőknek, a tapasztalataimat és a karrierem beindulását az országváltásnak köszönhetem. Az államokban tudtam meg mi az igazi profizmus, s azt is, hogy enélkül ma már lehetetlen nemzetközi szinten eredményeket elérni. A szüleim szerencsére nemcsak a lehetőségekkel álltak mögöttem, de a jó döntések meghozatalában is hatottak rám. S ezért örökre hálás vagyok nekik!
turi zsuzsi matyi copy