Ez itt a kérdés, amióta bejelentették a kijárási korlátozást.
Sok pályatulajdonos elbizonytalanodott, hogy akkor rá most mi is vonatkozik? A tiltás, vagy a kivétel?
A teniszpalya.hu szerkesztőségébe is gyakorta érkeznek a kérdések: mi a teendő?
A 71/2020(III.27) kormányrendelet szerintünk elég egyértelműen fogalmaz, amikor a lakóhely-elhagyás korlátozása alól felmentő „alapos indok” definícióját adja. Bennünket az 5.§. érint, mely szerint: „Egyéni szabadidős sporttevékenység külterületen, valamint a települések belterületén…– egyedül vagy ugyanazon háztartásban élőkkel folytatható, azzal, hogy legalább 1,5 m távolságot kell tartani.”
Fordítsuk ezt magyarra: a szabadidős kitétel eleve kizárja a versenyzők edzését, felkészítését, edzőkkel való közös munkáját. Az is világos, hogy az egyéni sporttevékenységet egyedül, vagy családtaggal együtt lehet végezni. Teniszben ez azt jelenti, hogy ütögethetsz a falnál, gyakorolhatsz egy adogatógéppel, vagy játszhatsz a testvérrel, gyerekkel, szülővel. És ennyi.
A másfél méteres védőtávolságot egyesek próbálják úgy magyarázni, hogy ennek a megléte önmagában elegendő a mentességhez, hiszen itt akár húsz méter is lehet a két játékos között.
Csakhogy itt azonnal megdől az egyedül feltétel, hiszen ki látott már valakit egyedül teniszezni?
Hiába a kellő védőtávolság, ugyanazt a felszerelést (labdát) használják, és ha nem viselnek védőkesztyűt és maszkot, akkor a filcen könnyedén megtapad minden, és az izzadt kézben tartott labdák viszik is át a mikro szennyeződéseket egyik tenyérből a másikba. De elegendő leülni izzadt testtel a pálya melletti székre, padra, ott marad a biológiai nyomunk, vagy fertőtlenít valaki két játék, játékos között? Az izzadságcseppek a talajon is megmaradnak, beívódnak a salakba. Ezt visszük azután a cipőnkön tovább. Vagy fertőtleníti valaki, akár egyik napról a másikra a salakot? Aminek a porát ráadásul be is lehet lélegezni, hogy azonnal a legjobb helyre kerüljön a vírus.
Panaszkodnak azok teniszpálya-üzemeltetők, akik önkormányzati határozat miatt, vagy saját jószándékú döntésük okán zárva tartanak: ha nekik tilos, másoknak miért szabad?! Mert kétségtelen: megosztott a hazai teniszvilág.
Van olyan település, például Győr, ahol a város tulajdonában levő szabadtéri és fedett pályák zárva, ám a magánklub vidáman üzemel. De így van ez Budapesten is. A zárt kapus megoldást választó klubok kapják a pocskondiázó megjegyzéseket, s számolhatnak azzal is, hogy mostani kieső bevételeik mellett a majdani nyitás után ezek az elégedetlenkedő bérlők sem őket választják. Más telepeken viszont zavartalanul zajlik a teniszezés. Legfeljebb nem használják a büfét és az öltözőt (na de mi van a mellékhelyiséggel?). Jönnek kocsival, mennek gyorsan kocsival, s majd otthon zuhanyoznak.
Kulcskérdés a türelmetlenség.
Mint – sajnos – az élet egyéb területein is. Képtelenek vagyunk elfogadni, ha valami nem úgy történik, mint ahogy mi gondoljuk.
Türelemmel, megértéssel kivárni az egészségügyi helyzet jobbra fordulását, magunk is közreműködve, hogy gyorsabban túl legyünk e nehéz heteken. Akár annak árán is, hogy nem teniszezünk – mert, ismerjük be, bármennyire is imádjuk szeretett sportágunkat: a tenisz nem életszükséglet…
De nem vagyunk hajlandók elfogadni a várakozást.
A jogszabály, noha megfogalmazásában egyértelmű, azért felvet eltérő értelmezési lehetőségeket is. A mostani meghatározás szerint sportolni csak szabadidős testmozgás céljából jöhetünk el otthonról. De mi van akkor, ha nem ebbe a kategóriába ültetjük be magunkat, hanem munkavégzésnek tekintjük otthonunk elhagyását. Profi versenyző, edző munkát végezni indul a pályára. Ebből a megközelítésből elfogadható a NEK nyitva tartása a válogatott kerettagok számára. Más kérdés, hogy hol húzható meg a határ? S a klubok: ki számít profi versenyzőnek, ha a legjobbak már ott edzenek a válogatott kerettel?
Miért van az, hogy egyik önkormányzat határozottan tiltja, a másik jóindulatot mutatva félrefordítja a fejét, s nem foglalkozik azzal, nyitva vannak-e a teniszpályák, s ha igen, ki teniszezik ott. Mert ugye az is kérdés, hogy a „kiskapus megoldás” (családtaggal teniszezem) miként ellenőrizhető – a gondnok feladata, hogy személyi okmányokat kérjen pályára lépőktől?
Egyszerű lenne a válaszadás, ha az erre illetékesek kérnének egy hivatalos értelmezést a védelmi törzstől, tisztiorvosi szolgálattól.
Nem teszik, mert borítékolható a válasz, és akkor nem lehetne egyéni kibúvókkal trükközni.
A járványadatok alakulása sajnos egyértelmű: előbb-utóbb nem lehet majd elkerülni, hogy Budapestre – ahol a magyarországi fertőzések 60 százaléka van, Pest megyével együtt pedig ez a szám 80 százalék – sajátos szabályokat, szigorúbb korlátozásokat léptessenek életbe. S ez talán figyelmeztető jel lehet a vidéki klubok lágy tavaszi napsütésében békésen teniszezgetők számára is…
S még hozzátesszük: noha minden sportág képviselői specifikus feltételek mellett edzenek, némiképp mértékadó lehet a Magyar Úszó Szövetség 1/2020.04.01. sz. elnökségi határozatban az égvilágon mindenfajta edzés kéthetes felfüggesztése mellett döntött, s ezt később április 27-ig meg is hosszabbította. A szövetségi honlapon megjelent közlemény szerint az elnöki utasítás megszegése fegyelmi vétségnek minősül. A Magyar Úszó Szövetség 2020. április 27. napjáig a válogatott működésével kapcsolatos költségeket nem finanszírozza.
"A Magyar Úszó Szövetség elnöksége által az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány megelőzése, illetve következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében elrendelt veszélyhelyzetre tekintettel adott felhatalmazás alapján."
Egyértelmű szavak a sportágat felelősen irányító vezetőktől.