search

Nehéz évek várnak ránk a járvány távoztával, ezzel már most meg kell barátkoznunk.

A teniszben sem ott folytatjuk, ahol abbahagytuk...

Évekig tarthat az újrarendeződés, s vélhetően nem azon a szinten, ahogy megszoktuk. 

 

Árvay Sándor írása * Ahány ember, annyi vélemény. Olyan időket élünk, olyan helyzetbe kerültünk, amire még nem volt példa – ezért világszerte alkalmazható egységes megoldás, biztos recept sincs, mindenki csak téblábol, s igyekszik saját értelmezés, józannak vélt döntés szerint reagálni a riasztó hírekre. Teljesen bezárkózva, vagy a vírusra fittyet hányva, esetleg középutasként szolid tartózkodással, a napi megszokott ritmuson keveset változtatva.  

Magánügy, mondhatnák, ám ebben az esetben minden mindenhez kapcsolódik, s nincs magánügy, mert máris összefügg a családdal, szomszéddal, a bolti eladóval, a buszsofőrrel, a postással, mindenkivel. S a másik, amit csendes kerti magányában végiggondol az ember: jó lenne a járvány távozásáig politikamentessé a vírus elleni harcot. Itthon, az unióban, Amerikában, mindenütt.

De vissza a teniszhez: vajon miként alakul kedvenc sportágunk jövője?

Merthogy módosul, az nem kétséges, s az sem, hogy az egészségügyi helyzet normalizálódása után aligha indul majd minden onnan, ahol abbahagytuk, úgy, mintha mi sem történt volna.

A koronavírus cunamijára a világ nem készült fel, Európa még akkor sem vette komolyan, amikor Kínában már tombolt, Amerika pedig akkor sem reagált igazán, amikor Olaszországban, Spanyolországban már kongatták a harangokat.

A sportvilág változásaira azonban – immár két hónappal a járvány kitörése után – felkészülhetünk. Lelkiekben, s gazdaságilag is.

Egyértelmű, hogy „csendesebb évek” következnek, kisebb bevételeket nyújtó állapot vár a sportra, itthon és a nagyvilágban egyaránt. Kevesebb lesz a beáramló pénz.

Leállt a sportipar – nincs termék, nincs mit eladni.

S jóval kevesebb lesz a vevő, a sportba pénzt fektető cég, vállalat – magyarországi esetben pedig elmarad, vagy jelentősen csökken az állami támogatás. A szponzori támogatások, amelyek a klubok, sportrendezvények bevételének legnagyobb részét képezik, a cégek büdzséjében a marketingkiadások közé tartoznak, márpedig amikor egy vállalat anyagi problémákkal küszködik, ezt csökkenti először – függetlenül attól, hogy nemzetközileg ismert multiról van szó, vagy a kisvárosi hentesüzem tulajdonosáról.

A járvány megállítására költött milliárdos összegek, s a vállalatok "újrahangolásának" hasonló méretű kiadásai lehetetlenné teszik majd évekig a sport megszokott szponzorációját, miként a magyar államkasszából sem fog majd az elmúlt évtizedhez hasonló módon a sportba áramlani a pénz. Tetszik, nem tetszik – el kell fogadnunk, meg kell értenünk.  

 

tennis es covidtennis es covid

 

Nem tudni még, hogy a gazdaság újjáélesztésére szánt milliárdok hogyan állnak majd össze a minisztériumi büdzsékből elvont pénzekből, de vélhető, hogy a tárca pénzbeli ráfordításainál az egészségügy és az oktatás a most következő időszakban jócskán lekörözi majd a sportot.

Játékosok és versenyrendezők egyaránt szenvedői lesznek financiális gondoknak.

A nagy tenisztornák, a Grand Slam-versenyek, a Davis Kupa és a Fed Kupa a büdzsé nagysága és a tradíciók okán túl fogják élni azt is, ha 2020-ban foghíjas lesz a versenynaptár, vagy teljesen elmarad a torna, ám a kisebb pénzdíjjal rendelkező tornák belerogyhatnak a válságba, ha kihátrálnak mögülük a szponzorok, nem lesz televíziós jogdíj, reklámbevétel. S akkor ne beszéljünk az ITF World Tour viadalokról, melyek eddig sportszövetségi (állami) pénzekből, vagy a házigazda város és klub nagylelkű forintjaiból teremtették elő nagy nehezen a házigazdai költségeket s a pénzdíjat.

E versenyek száma is csökkeni fog – volt már olyan esztendő a magyar tenisz történetében, nem is olyan régen, amikor egyetlen hazai ITF profi versenyt sem rendeztünk.

S noha az ITF egyelőre a „postponed” (elhalasztott) kategóriába tette az áprilisra tervezett budapesti Fed Kupa világdöntőt, némi esélyt adva az év végi rendezésre, a realitás azonban a jövő év áprilisa. S felvetődhet a kérdés, szerződés ide, szerződés oda, nem lenne-e hasznosabb kilépni a kontraktusból, s a 3 évi rendezés jogát a járvány okozta gazdasági nehézségeinkre hivatkozva átadni a pályázatban mögöttünk végzettek valamelyikének ­– gazdag, nagy büdzsével rendelkező országok könnyebben kigazdálkodhatják a házigazdai jogokat, nálunk pedig itt maradhatna a 21 milliárd forint a koronavírus okozta tarolás után a helyreállításra.

De hasonló a helyzet a kormánygaranciával futó áprilisi ATP250 tornánkkal és vitatott tulajdonjogú WTA-versennyel: átgondolandó volt korábban is, hogy ezekért kell-e lobbizni, vagy elengedni a látványversenyeket, inkább a hazai tenisz alapjainak építésért kuncsorogni állami támogatásért.

A mostani járványhelyzet következményeként vélhetően „maguktól” is elúsznak ezek a nagy pénzek, gondolnunk kell tehát a Day after időszakra, az újratervezésre. Amikor jóval kevesebb pénz érkezik a teniszbüdzsébe.   

Menjünk tovább: ha nincs itthoni szereplési lehetőség, külföldre kell utaznia a játékosnak a pontszerzés reményében. Alapból nagyobb kiadás, nem beszélve az idegenbeli szerepléssel járó csökkenő pontszerzési lehetőséggel. S a dominó következő eleme: az edző. Aki szintén pénztől eshet el, ha tanítványa kevesebb alkalommal, vagy egyáltalán nem tart igényt rá.

A sportipar megannyi területe nehéz helyzetbe kerül. Nem túlzás az a vélekedés, hogy a gazdaság különböző ágazatai közül az idegenforgalom és a sport az, amelyiket pénzügyi szempontból a leginkább érinti a jelenlegi helyzet, és az ebből következő válság.

 

simone mathieusimone mathieuRoland Garros, Simonne Mathieau-pálya: most üres, s még kérdéses, lesz-e ősszel meccs itt

 

Legutóbbi írásunkban a teniszezők számára létesítendő nemzetközi segélyalap szerveződéséről írtunk. Kétségtelen, egyszeri támogatást nyújthat – de (tévesen) azt feltételezi, hogy a járvány után minden ott folytatódik, ahol februárban megállt.

Nem így lesz.

Leginkább az gyanítható, hogy nemzetközi szinten, s itthon is jóval kevesebb pénz jut majd a sportra, s ezen belül a teniszre is. Újraszerveződik a sportvilág. Futballban, kézilabdában, hokiban, kosárlabdában talán nem lesz annyi légiósunk, sok sportágban kevesebb lesz a verseny. Teniszben világszerte kérdéses a pénzdíjas tornák sorsa: nem tudni, hogy lesz-e/kell-e rájuk pénz. Miként a kis versenyek esetében is.

Könnyen előfordulhat, hogy nadrágszíjszorításba fog az ITF/ATP/WTA trió is, megint módosul a pontszámítás, még nehezebbé teszik a feltörekvők (és a csúcsközelbe jutni képtelen, úgynevezett félamatőrök) dolgát. Kevesebb lesz a pénz, a verseny, s a profi létet vállalni tudó játékos. Nem lesz szükség annyi vonalbíróra, játékvezetőre, közreműködőre. Elmaradnak a fényűző kellékek, a drága VIP-villogások, a nap 24 óráját betöltő tévéközvetítések.

Visszatér a profi tenisz oda, ahonnan indult bő fél évszázaddal ezelőtt? Amikor kevesebb volt a verseny, kevesebb a kereshető pénzdíj, kevesebb a csillogás – mégis volt világtenisz, színvonalas, élvezhető játék, voltak remek edzők és csodálatos játékosok, izgalmas Davis Kupa-meccsek és Grand Slam tornák. S volt minden országban, így nálunk is, sok-sok klub, jóval több, mint manapság, s voltak 128-as bajnoki mezőnyöket is megtöltő játékosok is tömegével, akiket nem a dollármilliárdok motiváltak, hanem a jó játék reményében indultak teniszezni. S volt bázisuk, félállású munkájuk, tanulmányuk, ami kellő hátteret adott ilyen vészterhes időkre.

Vissza a múltba? Vízió lenne, vagy a jövő útja?

Egy biztos: aki manapság a teniszben, teniszből él, jobb, ha gondolkodik a több lábon állásról.

Az alternatív lehetőségről. Hogy sportvezetőként, játékosként, edzőként milyen másik úton indulhat el, annak érdekében, hogy fenn tudja tartani önmagát, a családját, ha szembesül a gondokkal – mint teszik ezt napjainkban világszerte olyan sokan, kik elveszítették biztos állásukat, vagy önálló vállalkozóként a szabadfogású színészi, panziótulajdonosi, sportolói, zenészi életük alól kiszaladt, vagy kiszaladhat a talaj...   

Erről morfondíroztam, miközben olvasom, hallgatom, megpróbálom értelmezni a híreket. Összekötve a tenisz közelében töltött sok-sok esztendővel, egész életemmel. Lehet, hogy pesszimista a megközelítés, lehet, hogy mások nem így vélekednek. Nem is az „észosztás” volt a szándék, sőt: gondolatébresztő meditálás, melyre a tenisz-palya.hu várja a Ti véleményeteket is, hátha így közösen tudunk valamit segíteni a nehéz helyzetbe került sportág gondjain.

Save
Cookies user preferences
We use cookies to ensure you to get the best experience on our website. If you decline the use of cookies, this website may not function as expected.
Accept all
Decline all
Read more
Analytics
Tools used to analyze the data to measure the effectiveness of a website and to understand how it works.
Google Analytics
Accept
Decline
Functional
Tools used to give you more features when navigating on the website, this can include social sharing.
AddThis
Accept
Decline