A kiújult mononukleózisa miatt kényszerpihenőre ítélt játékos úgy érzi, egy hónap múlva ismét pályán lehet.
A külső körülmények – ez esetben a sportéletet is blokkoló koronavírus-járvány – kivételesen a 21 éves teniszező malmára hajtják a vizet, hiszen a vetélytársak sem gyűjtögethetik a pontokat.
Valkusz továbbra is mindenben számíthat mesterére, Kuhárszky Zoltánra, s alig várják a közös munka folytatását.
Gy. Szabó Csilla írása * Idén is folytatódik Valkusz Máté vesszőfutása, ám most először érezheti úgy, hogy lábadozása idején nem kerül lépéshátrányba vetélytársaival szemben. Az idény megkezdése előtt ismételten, immáron harmadszor mononukleózissal diagnosztizált játékos számára most minden, a gyógyuláshoz közelebb vivő, karanténban töltött nap aranyat ér, hiszen a ranglisták és a tornák befagyasztásával a többiek is tétlenségre lettek ítélve.
A korábbi junior világelső, az ATP jelenlegi 549. helyezettje, azóta küzd sérülésekkel és egészségügyi problémákkal, amióta a felnőtt porondra lépett. S bár Kuhárszky Zoltán tanítványa minden „felhőtlen” időszakában bizonyította, hogy tehetsége sokkal több, mint ígéret, ezek a sorozatok eddig nem tudtak egy komplett szezont átívelni. Egyetlen félévet említ, mint igazán jó szériát, azt, amikor 2018. december 24-re a felnőtt férfi világranglista 242. helyére tudott befutni. S hiába indult tavaly viszonylag sok tornán, nyert három egyes és két páros ITF-viadalt, miközben Challenger főtáblákon is jó meccseket játszott, nem elégedett a 2019-es történésekkel.
− Egy évvel ezelőtt is mononukleózissal indítottam, azt követte később a csuklóműtétem, az abból fakadó ínhüvelygyulladás, majd a hasfalsérülésem, úgyhogy ezúttal sem sikerült az, amire annyira vágyok, egy esztendőt teljes erőbedobással végigjátszani – mondja Valkusz Máté, aki a sok kellemetlenség ellenére, vagy tán éppen ezért, továbbra sem tulajdonít a kelleténél nagyobb jelentőséget problémáinak. A rá jellemző páratlan optimizmussal és bizakodással beszél a folytatásról, még akkor is, ha a koronavírus-járvány nemcsak időt adott neki, de kellemetlenségekkel is szolgált.
– Németországban van az orvosom, akiben megbízom, és régóta kezel. Hozzá sajnos most nem jutok el és az ottani, speciális kezeléseket sem tudom igénybe venni. Próbáltam hazai kórházakba kontrollra bejutni, de ebben a helyzetben nem volt lehetséges. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a betegségemet jól ismerem, és tesztek nélkül is pontosan érzem, nem gyógyultam még meg teljesen. Nagyon közel vagyok hozzá, csak egy pici türelemre van még szükség. Minimális mozgást engedélyeznek, sétálok, könnyedén futok és gördeszkáznom is szabad. Néhány napja ütögettem egy picit, de nagyon vigyáztam, nehogy megerőltessem magam. Különleges időket élünk, nekem sem maradt más, mint a megérzéseimre hagyatkozni.
A 21 éves játékos a pihenés és a regenerálódás mellett igen sokat gondolkodik azon, mi okozhatta a betegség kiújulását. Ahogy korábban a glutén- és tejérzékenységének kiderítését is hosszas nyomozás előzte meg, most is hasonlóan jár el, igaz, ezúttal orvosi tesztek és segítség nélkül. Úgy gondolja, az életmódjában kell megtalálnia azt az utolsó, aprócska hibát, amelynek kijavításával nem kell többet a visszaeséstől tartania. Az étkezési szokásainak drasztikus megváltoztatása sem volt egyszerű, mára mégis igazi szakértő lett ezen a téren. Főzni is megtanult, a tészták és a saláták a kedvencei, az utóbbi időben pedig a currys rizses csirkét készíti egyre mesteribben. Ebben persze nagy szerepe volt annak, hogy a szülői házból már jóideje elköltözött, miközben táplálkozását egyre tudatosabban alakítja. Ahogy szép lassan letette valamennyi mások számára normális, az ő teste által azonban károsnak nyilvánított élelmiszert, éppen úgy fog még jobban figyelni a pihenési idők, különös tekintettel a jól behatárolt éjszakai alvási periódusok betartására.
− A mostani helyzetben egyszer-egyszer én is tovább maradtam fenn a számítógép előtt, de ezen a téren is egyre tudatosabb vagyok és egyre jobban kontrollálom magam – teszi hozzá Valkusz, majd az edzőjével, Kuhárszky Zoltánnal tett sétáját említi, mint az utóbbi napok egyik kellemes eseményét, nem titkolva, a mesteréhez fűződő szoros kapcsolatát. Az ő esetükben a hosszas, pályán kívüli beszélgetések éppúgy hozzátartoznak az edzéshez, mint maguk a gyakorlások. S bár a szakember a NEK-kel tavaly novemberben szerződést bontott, tanítványával a kapcsolat egy pillanatra sem szűnt meg és amint lehet, folytatják a közös munkát.
– Egy hónap múlva szerintem pályán leszek – jelenti ki optimistán a fiatal játékos, aki a Davis Kupa-csapat Belgium elleni remeklését sem önszántából kísérte Budapestről figyelemmel. – Az orvosaim kérésére maradtam itthon, pedig legszívesebben velük lettem volna. Furcsa volt tévén nézni a meccset, ugyanakkor tetszett is, hogy egyszerű nézőként követhettem a találkozó alakulását. Érdekes, hogy novemberben, a pozsonyi Challenger-torna első körében éppen Coppejans ellen játszottam, de akkor elsősorban az én rossz formámon múlt, hogy kikaptam tőle. Attila viszont remekelt Debrecenben.
A 2019-es esztendőnek azonban még a felsorolt nehézségek ellenére is volt olyan pillanata, amelyet Valkusz Máté igazi mérföldkőnek tekint. Ez pedig éppen Balázs Attila legyőzése a májusi, római Challenger-torna második fordulójában. S bár szerényen hozzáteszi, legfőképpen a jól megválasztott taktikának és a rossz napot kifogó ellenfél kisebb ellenállásának köszönhette a győzelmet, mégis fontos állomásként értékeli a csapattársa feletti első diadalát. S hogy nem lett még szebb a folytatás, az ismét egy sérülés számlájára írható. Önbizalommal telve, egyre jobban játszott akkor, s a következő körben is vezetett, amikor Achilles-ín gyulladás miatt fel kellett adnia találkozóját az olasz Moroni ellenében.
− Pozitívan állok a dolgokhoz, hogy is állhatnék másként? Amikor semmi sem hátráltat, minden a legnagyobb rendben megy a pályán. Addig megyek tovább az utamon, amíg minden akadály el nem hárul!