A sikeres edzőváltásról, a mindennapi motivációról és az idei terveiről is beszélt honlapunknak Fucsovics Márton, aki edzéssel tölti a koronavírus miatti általános kényszerpihenőt. A 28 éves magyar éljátékos bizakodva készül a madridi Davis Kupa-döntőre, szerinte ebben a különleges csapatversenyben bármi megtörténhet. Fucsovics szerint a győztes hozzáállás felvállalása lehet számára a további sikerek záloga.
Gy. Szabó Csilla írása * Hiába csúszott vissza Fucsovics Márton az ATP-világranglista 84. helyére és lett Balázs Attila mögött második számú játékosa a magyar Davis Kupa-csapatnak, debreceni játékával bizonyította kivételes klasszisát. Utóbbit az idénynyitó Australian Openen is bemutatta, hiszen a Grand Slam-viadal első körében a kanadai Denis Shapovalovot (ATP 13.) búcsúztatta, majd a Roger Federer elleni mérkőzéséig következő két szintén top100-as ellenfelén is magabiztosan, három szettben lépett túl. Az idény első felében, a tavalyi év végéhez hasonlóan, azonban ritkán volt szerencséje a sorsolással. A február végi, dubai 500-as ATP-viadalon azonnal Gael Monfils (ATP 9.) ellen kezdett, s hiába mutatott be fantasztikus játékot, végül 6:4, 7:5 arányú vereséget szenvedett a francia sztártól.
A Nyíregyházáról indult 28 éves játékos tavaly decemberben, többek csodálkozására, magyar edzőpárost választott maga mellé. S bár a ranglistahelyezésben egyelőre nem tükröződik, Fucsovics Márton a honlapunknak adott interjújában, elégedetten nyilatkozott választásáról.
− Beváltotta-e a Jancsó Miklóssal és Nagy Zoltánnal megkezdett együttműködés a reményeket?
− Igen! Erre a kérdésre csak határozott igennel tudok válaszolni. Két remek szakemberről beszélünk, akik emellett rengeteg tapasztalattal is rendelkeznek. Emberileg ugyan nagyon különböznek, de a mi esetünkben ez sokkal inkább előny, mint hátrány. Mindketten hozzátesznek valami fontosat a munkámhoz, s ezáltal gazdagodom én is nap mint nap.
− Sokan az edzők felkészültsége, mások viszont a játékossal kialakuló „kémia” alapján választanak mestert. Ön szerint ez utóbbi is lehet fontos szempont?
− De még mennyire! Kifejezetten szükség van arra a speciális összhangra, amely csak bizonyos szakemberekkel alakítható ki. Úgy is fogalmazhatok, hogy a felkészültség az alap, tehát a legjobb edzők közül kell kiválasztani azt, aki hozzád illik.
− A döntés pillanatában úgy fogalmazott, hogy most éppen egy olyan típusú trénerre van szüksége, mint Nagy Zoltán. Mit értett ezen?
− Bár meghatározhatóak azok a konkrét személyiségi és módszertani jegyek, amelyek számomra ideálissá tesznek egy edzőt, ezek olyan mindennapi apróságok, amelyeket lehetetlen lenne most felsorolni, és sokkal inkább egy általános jó érzésben testesülnek meg. Ha két szóban válaszolhatok, akkor egyszerűen azt mondom róla, hogy kiváló ember és edző. Arra már nem kell megtanítania, hogyan üssem a tenyerest, de a különböző helyzetek felismerésében és megoldásában óriási segítséget tud nyújtani. Jancsó Mikiről is hasonló jókat tudok mondani, de ha mindenképpen ki kell osztanom a szerepeket, akkor azt mondom, hogy Zoli szakmailag, Miki emberileg teszi hozzá a legtöbbet a közös munkához. Bízom benne, hogy ők is hasonlóan gondolják, és még sokáig dolgozhatunk együtt.
− Az ön által képviselt szinten lehet-e még technikailag változtatni, s ha igen, miben?
− Fejlődni mindig lehet, sőt kell is. Az élmezőnyben e nélkül egyszerűen nem lehet megmaradni. Folyamatosan a jobbra kell törekedni. Az én esetemben azonban már inkább a mentális tényezők a fontosak, ezen a téren pedig még van mit javítanom. Amikor a pályára lépek, sokkal nagyobb önbizalommal kell azt tennem, bárki is álljon a háló másik oldalán. Ez egy olyan sportág, amelyben az egónak hatalmas szerepe van. A tehetség és a tudás kötelez, és ezt fel is kell vállalni. Ez a győztes hozzáállás, s bár egyre többször sikerül kiviteleznem, még mindig nem elégszer. Ezen mindenképpen változtatni szeretnék.
− A tavalyi év végén erőnlétileg szeretett volna fejlődni. Sikerült ezt megvalósítania?
− Azt hiszem igen, s a Davis Kupa-meccseken szerintem bizonyítani is tudtam, hogy nagyon jó fizikális állapotban vagyok. A debreceni két nap ugyanis nem akármilyen terhelést jelentett. Kiváló ellenfelek ellen bizonyítottam, hogy nem fáradok el könnyen. A folytatásban ennek is nagy jelentősége lesz, hiszen a forma úgy áll össze, ahogy az apró puzzle-darabok.
fucso 2
− Egy profi teniszező eredményeiben is befolyásoló tényező lehet a szerencse? Tavaly év végén, de már az új idényben is volt része kedvezőtlen sorsolásban.
− Természetesen a mi esetünkben is van jelentősége, ahogy ez az élet minden más területére is igaz. De attól, hogy az utóbbi időben nem vagyok a szerencse kegyeltje, még egyáltalán nem keseredem el. Tudom mire vagyok képes, és nem félek senkitől. De ez nem azt jelenti, hogy mondjuk Monte-Carlóban minden áron Nadal ellen szeretnék kezdeni… Az ehhez hasonló nehéz helyzeteket tudni kell kezelni, Monfils ellen például ez egészen jól sikerült. Hajszálon múlt a mérkőzés és a meglepetés.
− A mélypontok és a sérülések idején mennyiben tud támaszkodni az önt körülvevő teamre?
− Remek csapatom van, sok jó ember vesz körül, akikre mindenben számíthatok. A sikertelenebb időszakokat vagy nehézségeket velük sokkal könnyebb átvészelni. Remélem, az eredményességben is megmutatkozik majd, az engem támogató és szerető team ereje. A nehezebb pillanatokban jó mással is foglalkozni, mint a tenisz. Pihenés, zene, filmek szerepelnek ilyenkor a programomban.
− És az olimpiai remények?
− Nem vagyok ugyan babonás, de a jelenlegi nemzetközi helyzetben nem szeretnék róla beszélni. Reménykedem, hogy nem fogják törölni. A koronavírus sajnos alaposan felkavarta az életünket, de vannak pillanatok, amikor nem a tenisz a legfontosabb. A mostani is egy ilyen. Türelemmel és az edzések folytatásával várom ki a váratlan kényszerpihenő végét.
− Az eddigi karrierjére visszatekintve vannak dolgok, amelyeket megbánt?
− Az eredményeimet nézve, mindent jól csináltam. Úgy látszik, ez volt az én utam. Még mindig vannak nagy céljaim, amelyeket képes leszek megvalósítani. Ha innen nézzük, akkor nem is hibáztam. De félre a tréfával! Pontosan tudom milyen hibákat követtem el évekkel ezelőtt, most azonban muszáj pozitívan gondolkodnom és csak előre tekintenem. Ha a múlton keseregnék, semmire sem jutnék. Életemnek azt a szakaszát lezártam, és csak a jövőbeli feladataimra koncentrálok.
− Tíz év profi karrier után mi ad még motivációt a mindennapokhoz?
− Egyszerűen bízom a folytatásban! Nem érzem úgy, hogy túl lennék a csúcson, sőt. Nekem ez éppen elég a mindennapi motivációhoz.
− Milyen emlékeket őriz a belgák elleni debreceni meccsről?
− Miután sokat utazom egyedül, nagyon szeretek csapatban játszani. Így volt ez Debrecenben is, ezért mindenképpen különleges helyre kerül a győzelmeim sorában. Igazi csapatot alkottunk, s fontos, hogy a fiatalok is ott voltak velünk, a helyzetből ugyanis mindenki csak profitált. De azért ne felejtsük el, hogy ők sem nyeretlen kétévesek már. Attilával azonban érthető módon különleges a kapcsolatunk, hosszú évek barátsága húzódik meg mögötte, és a mérkőzések kiértékelése kapcsán nagyon sokat segítettünk egymásnak.
− Mit tűzött ki célként az idei esztendőre? És mit vár Madridban a Davis Kupa-döntőben?
− Először is szeretném visszaszerezni a főtáblás indulás jogát valamennyi versenyen. Ha ezt követően itt-ott kiemelt is lehetek, akkor már elégedett leszek. A Davis Kupában, az ausztráloknál és a horvátoknál gyengébb és erősebb ellenfelet egyaránt kaphattunk volna. De ez egy különleges csapatverseny, bármikor, bármi megtörténhet. Ennek megfelelően vágunk neki a novemberi madridi szuperdöntőnek is, tehát nyerni akarunk. Izgalmas lesz az biztos, alig várom már, hogy ott legyünk!
fucso 3