A Tennis Talents program kidolgozója, a profi játékosok nevelésében hírnevet szerzett Luca Appino Székesfehérváron kamatoztatja a jövőben szakértelmét.
Az olasz edző magyar és nemzetközi szinten egyaránt eredményes játékosokat szeretne nevelni, s ezzel hozzájárulni a Kiskút TC meghatározó teniszközponttá válásához.
Gy. Szabó Csilla írása * A holisztikus alapokon nyugvó programot kidolgozó Appino szerint hosszú távú tervekkel lehet csak messze jutni, amelyben minden apró elemnek a helyén kell lennie.
A jövő fejlesztéseihez Olaszországból igazolt szakembert a székesfehérvári Kiskút TC. Luca Appino, a Tennis Talents program kidolgozója, a profi játékosok nevelésében szerzett több évtizedes tapasztalatot, a legtöbb esetben már egészen fiatal kortól kísérte kiválasztottjait a későbbi sikerekig. A Babolat játékos-megfigyelőjeként olyan junior (11-14 év közötti) teniszezők voltak felfedezettjei között, mint Rafael Nadal, Kim Clijsters, Andy Roddick vagy Dinara Szafina.
A tervek szerint Appino az edzőképzésért és a top-versenyteniszért felel majd Székesfehérváron, a klubépítésben és menedzselésben pedig a hazai viszonyokat jól ismerő Kardhordó Szilárdé lesz a főszerep. A M.E. S. E. klubvezetője évek óta ápol szoros szakmai kapcsolatot az olasz szakemberrel, a TT-módszert már két éve alkalmazzák a fővárosi klubnál, így az ő közvetítésével jött létre a Kiskút TC, a Tennis Talents és a M.E.S.E közötti megállapodás.
− A Székesfehérváron kialakítandó teniszközpontban sok lehetőség van, ezért örömmel mondtam igent az együttműködésre – mondta honlapunknak Luca Appino, aki január közepén hosszabb időt töltött Magyarországon az új projekt kapcsán. – Az infrastruktúra minden igényt kielégítő, csak a kemény pályák hiányoznak. Földrajzi elhelyezkedése ideális, hiszen Európa szívében, nem messze Budapesttől található. Viszló Csaba elnök személyében egy komoly, és tervekkel teli szakembert ismerhettem meg, akivel közösek a hosszú távú elképzeléseink. Utóbbi azért nagyon fontos, mert a jó munkához idő kell, különösen egy központ létrehozásakor, hiszen új teniszkultúrát kell teremtenünk köré. A környezet ugyanis nagyon fontos. Különösen a játékosok szempontjából.
Az olasz szakember szerint az inspiráló közeg felemelhet, a visszahúzó pedig akár a mélybe is taszíthat. A gondolatainkat ugyanis alapjaiban határozza meg a miliő, amelyben élünk. Egy teniszezőre edzőjén kívül, a család, a barátok, az iskola, egyszóval a teljes környezet hatással van, s ezáltal a teljesítményére is. A pozitív visszajelzések megerősítik önmagában és a befektetett munkájában, s ezáltal egyre jobb és jobb eredményre sarkallják. Ez azonban nem a „nyerned kell!” mondat folyamatos ismétlését jelenti, amellyel épp az ellenkező hatást lehet elérni. A folyamatos frusztráció óhatatlanul vereségben fog végződni. Ehelyett a valóságos történéseket kell kielemezni, s ha a játékos a maximumot nyújtotta, nem lehet tőle többet kérni. Nem vagyunk tökéletesek, mindig követünk el hibákat, arra kell törekedni, hogy a mérleg végül pozitív legyen.
Luca Appino specialitása a tehetségek felfedezése, majd fejlesztése, amelynek során pontosan meg lehet határozni, a kiválasztás alapelveit. A legfontosabb adottságokra néhány egyszerű gyakorlat során fény derülhet, amelyek a TT-módszer három elemére épülnek. Ezek a pillérek a találat pontossága, a labda kontrollálása – ami azzal függ össze, hogy a labdát minél pontosabban tudja megütni a játékos −, valamint a hatékonyság. Utóbbi elsősorban sebesség kérdése: a játékos ugyanazt az eredményt kevesebb befektetett energiával éri el, vagy ugyanannyi befektetéssel végül messzebbre jut. Az igazi felfedező munka azonban csak ezen pontok tisztázása után kezdődik:
− A családi hátteret éppúgy elemezni kell, mint a játékost körülvevő teamet, annak minőségét, a logisztikai körülményeket és a pénzügyi hátteret – foglalja össze a legfontosabb tényezőket Luca Appino. – Az alap azonban a közös hosszú távú terv, ezért lett a „Tennis Talents” jelmondata az „egy játékos, egy család, egy program”. A sikerre ugyanis akkor van valóban esélyünk, ha minden apró elem tökéletesen illeszkedik. De arra, hogy valakiből végül profi játékos lesz, arra soha sincs garancia. Másodlagos célként azonban mindig kitűzhető az egyetemi ösztöndíj, a sport szeretete, vagy az egészséges életmódra nevelés. A szülőket azonban már a kezdet kezdetén tájékoztatni kell ezekről a lehetőségekről, s arról, hogy a játékos elhivatottsága, munkabírása és győzni akarása elengedhetetlen az eredményekhez. Gondoljuk csak végig, évjáratonként maximum tizenöt fiú és tizenöt lány futhat be végül a legjobb százba. Emiatt az edző részéről is nagyon komoly szakértelemre van szükség, amit egyetem híján a folyamatos tanulás és nyitottság révén lehet megszerezni.
A teniszben tapasztalható könyörtelen konkurenciaharc miatt a sikeres juniorjátékosok számára egyre nehezebb betörniük a felnőtt mezőnybe. Appino szerint éppen ezért már 14-15 évesen a későbbi profi karrier szellemében kell építkezni. Mégpedig módszeresen. A tenisz ugyanis leginkább egy maratonhoz hasonlítható, nem az lesz a győztes, aki az első tíz kilométeren a leggyorsabb. S ahogy a hosszútávfutók készülnek egy-egy versenyre, épp olyan alaposan kell összerakni egy későbbi teniszkarriert is. Egy korosztályos Grand Slam-győztes, aki addig szinte alig veszített, a felnőttek között igen hamar fájdalmas vereségekbe futhat bele. Nem érti mi történik, s ahelyett, hogy a gondolkodásmódjában keresné a hibát, inkább másokat okol. Edzőt vált, lecseréli az ütőjét, a menedzserét, elköltözik egy akadémiára. Pedig a válasz sokkal inkább a mentalitásban keresendő: junior fejjel nem lehet a profik között érvényesülni. S bár a korosztályos győzelmek egy életre szóló élmények, valójában csak azt jelzik, nagy dologra képes a tulajdonosuk. Ha lesz benne elég alázat, szerénység és profizmus a benne rejlő vitathatatlan tehetség kibontakoztatásához.
− Minden fejben dől el, s az a játékos, akinek hosszú távú tervei vannak, tudja, hogy folyamatosan fejlődnie kell. Hiába nyeri valaki a korosztályos tornákat, Eb-ket, minden évben szintet kell lépni, hiszen a mai teljesítmény holnap már kevés lesz. Sok fiatal retteg az elkerülhetetlen változtatásoktól, a nagy bajnokok viszont nem. Roger Federer néhány éve, túl a harmincon ütőfogást váltott a fonák oldalon érkező magas labdák esetben. De említhetném Rafael Nadalt is, akivel éveken át dolgoztam. A spanyol világelső mindig, minden tanácsot meghallgat, megfontol, kipróbál, s ha beválik nem fél alkalmazni. S hogy miért? Mert nap mint nap keresik a fejlődés lehetőségét. Ez a siker igazi kulcsa, nem pedig a klasszikus értelemben vett tehetség – foglalja össze a legjobbak között szerzett tapasztalatait Luca Appino, aki szerint a juniorok között elért eredmények nem önmaguk, sokkal inkább motivációs erejük miatt fontosak. A helyezések túlértékelése ugyanakkor a fejlődés gátjává is válhat. A teljesítmény legnagyobb ellensége éppen az, ha az eredmény bűvöletében élünk.
Az olasz szakember szerint a jó edző, nevelő is egyben, aki a legjobbat próbálja kihozni a játékosából. Ehhez pedig jó módszert kell választani, mint a Tennis Talents, amelyben a metódus illeszkedik a játékos egyéniségéhez nem pedig fordítva. A program holisztikus alapokra épül, figyelembe veszi a sportág minden fontos elemét, a taktikát, a technikát, az erőnlétet, a mentális képességeket, a környezetet, a pedagógiát, a statisztikát és még sok minden mást. A kiindulási alap a taktika, ez határozza meg a technikát nem pedig a standardizált mozdulatok oktatása. A hangsúlyt a motorikus képességek fejlesztésére, a dinamikus megközelítésmódra és a nem-lineáris pedagógiára fekteti.
− A technika és a stílus két különböző dolog – hívja fel a figyelmet egy nagyon fontos részletre, Luca Appino. – Sajnos, sokan összekeverik a kettőt, pedig nem lenne szabad. Csak meg kell nézni a legjobbakat. Federer és Nadal tíz centiméterrel a labda érintése előtt és tíz centiméterrel utána pontosan ugyanazt csinálja, csak abban különböznek, ahogyan addig elérnek s ahogyan a mozgást befejezik. Ez adja a stílusukat. Az edző tudásán múlik, hogy csak a technikához nyúljon hozzá, az egyedi stílushoz sohasem. Ez fontos részét képezi az általam kifejlesztett metódusnak, miként az érzékelés fejlesztése is. Utóbbival adunk lehetőséget a játékosnak a folyamatos fejlődésre. A motorikus képességek stimulálására nagyon nagy szükség van kisgyermek korban. De ezen a téren is sok a félreértés. Egy tízesztendős gyermek édesanyja azt kérdezte tőlem, elegendő-e tizenöt óra játék egy hét alatt. Én azt válaszoltam nem, mert napi tízet kellene. Halálra rémült. Nem értette ugyanis, hogy játék alatt valóban játékot értettem. Ebbe a szóba pedig a fáramászás, a bújócskázás, a kerékpározás éppúgy beletartozik, mint az úszás. Jóllehet az utóbbival nagyon vigyázni kell, mert nem igazán kedvez a teniszezők mozgásfejlődésének. Heti két-három óra persze senkinek sem árt, de napi szinten nem lehet a két sportágat összeegyeztetni.
A tehetség fogalmával kapcsolatban az olasz szakember ismét a hosszú távú tervezés fontosságát hangsúlyozza. Még akkor is, ha a fejleszthető oldal mellett a született rész meglétét is elismeri. A kibontakoztatáshoz azonban a már említett összetevők, a környezet, az edző és az edzőtársak egyaránt elengedhetetlenek. S hogy mennyiben van elsődleges szerepe a pénznek, arra Ana Ivanovics, Novak Djokovics és Marcos Bagdatisz nevét említi. Egyikük sem jött gazdag családból, mégis találtak befektetőt. Utóbbiak számára a nyilvánvaló tehetségen túl, a komoly szakmai program jelentette a biztosítékot.
Luca Appino nagy ambícióval érkezett Székesfehérvárra. Magyar és nemzetközi szinten egyaránt sikeres játékosokat szeretne nevelni, s mindenkit saját céljai eléréséhez segíteni. Egyszerűen azért, mert másképp nem tud a teniszre és általában a világra tekinteni. A helyes mentalitást ugyanis nem csak tanítja, de saját személyével példát is mutat annak eléréséhez. Az pedig már a játékos belső motivációján múlik, tudja-e őt követni? Még Székesfehérváron is.