Több mint száz helyett lépett előre 2019-ben Balázs Attila a férfi profi teniszezők világranglistáján.
A tapasztalt játékos a 2019-es sikerekre alapozva, 2020-ban már egyenesen a top100-at célozza meg.
Ázsiában kezdte az évet, a bangkoki 54 ezer dolláros Challenger tornán 2. kiemeltként indult, s immár a legjobb 16 között van a 48-as mezőnyben.
Gy. Szabó Csilla írása * Hét évvel azután, hogy Balázs Attila utoljára ATP-torna elődöntőjébe jutott, a 2019 júliusi umagi viadalon pályafutása első fináléját játszhatta a világranglista 36. helyezett Dusan Lajovics ellen. S bár a hosszadalmas és kellemetlen sérülésből 2019 tavaszán, közel nyolchónapnyi kényszerpihenő után visszatérő 31 esztendős játékos második karrierjében kevesen hittek, a Budapest Tenisz Centrumban készülő teniszező alaposan rácáfolt a kétkedőkre. Áprilisban előbb két Top60-as játékos, a lengyel Hubert Hurkacz (ATP 52.) és az ausztrál John Millman (ATP 39.) legyőzésével karrierje legértékesebb skalpjait gyűjtötte be, júliusban pedig már az ATP 141. helyén elért karriercsúcsával szárnyalt túl minden előzetes várakozást. Augusztus 19-én, a 130. pozícióval soha nem látott magasságig szárnyalt. Pedig a visszatérés pillanatában még az őt akkoriban háttérből segítő, Borsos Olivier is csak a 2020-ra saccolta a top 150-et…
Az élet furcsa fintora, hogy a sérülése miatt hosszú kényszerpihenőre szoruló Balázs Attila pályafutása legnehezebb időszakát követően érte el eddigi legnagyobb sikereit. Ráadásul duplán. Éppen akkor, amikor sokan már le is mondtak róla, hiszen 2018 szeptemberében töltötte be 30. életévét, és lábsérülése sem tűnt könnyű esetnek.
Attila azonban bízott a visszatérésben, s az idény elején nem is kellett teljesen egyedül nekivágnia a lehetetlennek. Borsos Olivier, a BTC akkori sportigazgatója, valamint gyermekkori jóbarátja, a junior világbajnoki bronzérmes, ifjúsági Európa-bajnok öttusázó, Szendrei Dániel biztos hátteret és csapatot épített mögé. A sikerekhez pedig ez legalább annyira hozzájárult, mint a több hónapos kemény és célirányos edzésmunka.
– Ha a játékos mögött egy pozitív személy áll az már fél siker, ám ha kettő is van a stábban, annál nem is lehet többet kívánni – mondta Attila sikereiről áprilisban Borsos Olivier, aki hangsúlyozta, korántsem klasszikus edzői szerepkört tölt be a tapasztalt játékos mellett. Amolyan tanácsadói-motiváló pozíció az övé, és inkább Szendrei Dániel jótékony hatását próbálta hangsúlyozni. Elismerve, erejük azért mégiscsak az egységben rejlik.
– Az első pillanatban tudtuk, hogy biztonságos és állandó csapatot kell Attila köré építeni, amelyben mindenki pontosan tudja a szerepét, s azt tökéletesen ellátja. A kulcspozíció mindenképpen Szendrei Dánielé, aki erőnléti edző, menedzser és kísérő egy személyben. S bár a kedvező előjeleket, főleg a tunéziai negyeddöntőjét követően bíztunk abban, hogy Budapesten is menni fog egy kört, azért ilyen menetelésre még mi sem számítottunk. Még akkor sem, ha minden meccsre a győzelem reményében álltunk fel és a lehető legpontosabban felkészültünk az ellenfelekből. A pillanatnyi állapot nagyon sokat számít, mindenkinek lehet jobb vagy rosszabb napja. Éppen ezért úgy vélem, Attilától sem várható el mostantól, hogy folyamatosan ATP elődöntőket játsszon. Ám abban joggal bízhat, hogy a színvonalat állandósítani fogja. Aki tisztességen dolgozik, azt nem kerüli el a siker.
Hasonlóan gondolkodik és teszi dolgát a csapatba Attila sérülése idején került Szendrei Dániel. Az egykori általános iskolai osztálytárs ugyan nem a tenisz világából érkezett, ám a tizenöt évnyi válogatottság akkor is komoly szakértelemnek számít, ha azt éppen öttusázóként szerezte. Erőnléti, valamint utazóedzőként, a fizikumon túl a mérkőzések előtti lelki motiváció és az azt követő levezetés terén éppúgy otthon van, mint a meccsek alatti stratégiák kidolgozásában.
– Kilencven százalékban a saját tudásomat és tapasztalatomat használom fel, s csupán tíz százalékban kellett sportágspecifikus ismeretekkel bővítenem a repertoáromat – vélekedett Szendrei Dániel, aki eleinte csak közösen edzett Attilával, majd olyan inspirálónak tartották ezeket a gyakorlásokat, hogy az egykori öttusázó végül elvállalta a komoly, közös munkát is. – Az élsportban a mentális tényezők a legfontosabbak, így a mi esetünkben is lényeges, hogy Ati el- és befogadja mindazt, amit mondok neki. Eredeti sportágam az öttusa maga is nagyon összetett és bonyolult, így sokféle edzésmódszert ismerek, s azt hiszem még jó is, hogy újdonságot hoztam az életébe. Ha magam is húsz éve teniszeznék, talán én is pontosan olyan sémákhoz nyúlnék, mint mindenki más. Szerencsére egészen más szemszögből nézem az erőnléti felkészülést, s az eredmények eddig minket igazolnak.
Az egykori KSI-s öttusázó szerint, amit a közönség a budapesti ATP-tornán látott, az még korántsem a jéghegy csúcsa. A viadal előtt ugyanis nem volt elég idejük egy teljes alapozáshoz, így Attila csúcsteljesítményét is a tervezett, immáron hiánytalan felkészülést követően jósolta. Persze a körülményekhez képest az idei előkészületek sem voltak rosszak, ami a jó ütemezésen kívül leginkább annak volt köszönhető, hogy a tapasztalt teniszező mentálisan tökéletes egyensúlyba került és az önbizalma is visszatért.
Szendrei Dániel szavait nagyon gyorsan, már júliusban igazolta az élet, vagyis inkább Attila. Karrierje első ATP-fináléját játszotta Umagban a világranglistán 36. helyezett Dusan Lajovics ellen. Az ukránok elleni szeptemberi Davis Kupa-találkozó sorsdöntő mérkőzésén pedig remek játékkal, 6:4, 7:5-re verte a három évvel korábban még 46. helyen rangsorolt, Ilija Marcsenkót, s ezzel biztosította a magyar férfiválogatott részvételét a 2020-as világdöntős selejtezőben.
Ati végül az ATP 134. helyén zárta a szezont, mégis maradt benne némi keserűség a 2019-es évre visszatekintve:
− A lendületemet egy talpfájás törte meg, amivel közel másfél hónapig küszködtem. Ha ez nem jön közbe, egy-két jobb eredménnyel a legjobb százba is bejuthattam volna. A befejezés tehát korántsem úgy sikerült, ahogy azt menet közben elterveztem. Az év elején természetesen szó nélkül kiegyeztem volna ezzel a bravúros helyezéssel, az idény során azonban rá kellett jönnöm, sokkal több van bennem. Hát ezért a keserűség. Egészségesen vágtam neki a decemberi felkészülésnek, január tizedikén indítjuk az új szezont, s mivel áprilisig nincsenek védendő pontjaim, nagyon sűrű menetrendet állítottunk össze a 2020-as év elejére, elsősorban a challengerekre és a pontgyűjtésre fektetve a hangsúlyt. Messzire utazunk, de a cél a top száz, amitől most már nem is vagyok olyan nagyon messze.
Az évvége azonban nemcsak a pályán, de azon kívül is hozott változásokat Balázs Attila életébe. A Budapest Tenisz Centrumból távozó Borsos Olivier továbbra is ellátja majd igény szerint személyes tanácsokkal, de a gyakorlati munkát Szendrei Dániellel ketten végzik, a tenisz szempontjából pedig saját maga edzője lesz. Utóbbi persze korántsem új szerepkör a számára, hiszen technikai és taktikai kérdésekben eddig is főleg a saját tapasztalataira hagyatkozva készült. Bázisként továbbra is a BTC áll majd mögötte, ám januártól, amikor Szendrei Dániellel nekivágnak a hosszú utazásoknak, már úgyis csak magukra számíthatnak.