Az utóbbi években Gálfi Dalmával és Fucsovics Mártonnal dolgozott hosszabb ideig Jancsó Miklós, aki az MTK kötelékéből kilépve pillanatnyilag független edzőként tevékenykedik. Az ATP és WTA Touron többnyire Nagy Zoltánnal közösen szerzett értékes tapasztalatairól beszélgettünk a szakemberrel.
Gy. Szabó Csilla
A békéscsabai születésű Jancsó Miklós maga is korosztályos válogatott teniszező volt. Az utánpótlás-világranglistán a 28. helyig jutott, az összes junior Grand Slam-tornán indult. Egy könyöksérülés azonban tizenkilenc évesen megakadályozta abban, hogy a profik között is kipróbálja magát. A Hód TC játékosaként ugyan később még több csapatbajnoki cím megszerzésének volt részese, ám ekkor már edzői karrierjét építette. Hosszabb-rövidebb ideig dolgozott Nagy Kyrával, Gubacsi Zsófiával, Szávay Ágnessel, illetve Czink Melindával. 2016-tól az MTK női és férfi Szuper Liga csapatait irányította, és ebben az évben lett az akkor tizennyolc esztendős, junior-világbajnok Gálfi Dalma edzője is.
− Barátosi Levente mellé érkeztem Dalma csapatába, az akkor távozó Temesvári Andrea helyére – idézte fel a balatonfüredi teniszezőhöz fűződő igen hosszú kapcsolatának kezdeteit Jancsó Miklós. – Emlékezetes év volt, hiszen először mentem vele külföldre, a dubai százezresre, ahol három szettben verte a vele egyidős Arina Szabalenkát. Dalmának tehát kifejezetten jól indult a felnőtt karrierje, már ekkor százharmincadik volt a női világranglistán. A következő évben, a WTA-selejtezőkön azonban már kifejezetten rutinos, jó játékosokkal találta szemben magát. A tőlük elszenvedett vereségek rombolták az önbizalmát, miközben a pályán kívül is kedvezőtlenül alakultak a dolgai. Ennek volt köszönhető, hogy alaposan visszacsúszott a világranglistán, amit nagyon nehezen emésztett meg. Hogy miért? Leginkább azért, mert kevés jó példa állt itthon előtte, nem volt körülötte egy összetartó és inspiráló hazai teniszközösség, és saját nagyobb stáb sem. Ez utóbbi fontosságát én is a Touron eltöltött évek során értettem meg igazán. Gyakorlatilag Marozsán Fábián az első magyar, aki körül Somogyi Zsolt egy komplett teamet alakított ki.
Jancsó Miklós 2019. évvégétől Nagy Zoltánnal tandemben kísérte Fucsovics Mártont. Ebben az időszakban, a többi játékos népes csapata mellett, maga is sokszor érezte a profi stáb hiányát. Ők teniszedzőként többnyire egyszemélyben voltak fiziósok, pszichológusok, kondiedzők és barátok is. Pedig a szakember szerint a mai élmezőnyben már elengedhetetlen egy teljes team jelenléte.
Jancsó Miklós (középen) két korábbi topjátékosával, Fucsovics Mártonnal (balról) és Gálfi Dalmával (jobbról)Fotó: Magyar Tenisz Szövetség
− Marci esetében gyakran előfordult, hogy két-három fantasztikus teljesítmény után egyszerűen elfogyott – beszélt tapasztalatairól Jancsó Miklós. – Mivel a kondijával nem volt gond, én arra hajlok, hogy a regeneráció terén hiányzott a tökéletes megoldás. Magyarországon ez egy általános hiba, ezért is érhetett bennünket is utol. A nők esetében még nehezebb a csapat kialakítása, hiszen a Grand Slam-tornák kivételével kevesebbet keresnek, jóllehet ez nagyon is pénzkérdés. Szerencsére egyre jobban kiegyenlítődik a női és a férfi dotáció, s ennek köszönhetően a hölgyek top ötvenes mezőnye nagyot fog fejlődni. A Swiatek-Osaka találkozó erre a legjobb bizonyíték, hasonlóan színvonalas női meccset még nem láttam. De visszatérve az anyagiakra, a stábot akkor is fizetni kell, amikor nyerőszériában van a játékos, és akkor is, amikor nem. Erre pedig csak a top húsznak van elég tartaléka. A többieknek szponzori, vagy szövetségi támogatással lehet a költségvetésüket helyre billenteni a rosszabb időszakokban.
A szakember szerint azonban a siker nem csak az anyagiakon múlik. A rendszeresség is elengedhetetlen, amelyet fiatal kortól meg kell szokniuk a játékosoknak, rövid és hosszútávon egyaránt látniuk kell, mit miért tesznek. A tervszerűség mindennek az alapja. Ugyanakkor az egyéniséget is tiszteletben kell tartani, és ennek függvényében kialakítani a teniszező végső stílusát. Az edzők gyakran egy ideális technikai képzettséget szeretnének megvalósítani, jóllehet ez nem húzható rá valamennyi gyermekre. Ezért is nem szeretett Jancsó Miklós drasztikusan belenyúlni új játékosai beidegződéseibe, előbb jól megfigyelte őket, majd a személyiségük függvényében hajtotta végre az elkerülhetetlen változtatásokat.
− Dalma és Marci abban hasonlít, hogy egyikük sem szereti túlbeszélni a dolgokat – támasztotta alá kézzelfogható esettel véleményét Jancsó Miklós. – Egy-egy apró, mégis fontos dolgot kellett kiemelni nekik az előttük álló mérkőzéssel kapcsolatban. Mindketten kiváló versenyzőtípusok, akkor megy nekik a legjobban, amikor ösztönösen játszanak. Ha ez utóbbiba hiba csúszik, akkor fontos az edző szerepe, egy-egy jó időben érkező beszólással, mimikával, gesztussal kell őket megerősíteni, és visszatéríteni a saját útjukra. Kuharszky Zoltántól tanultam a legtöbbet, amikor Gödry Leventét edzettem, ő volt a szövetség kapitány. Az első szakember volt, aki tisztán és érthetően el tudta magyarázni, mit, miért teszünk. Nem gondolok itt óriási dolgokra, ám a végső eredmény is gyakran apróságokon múlik. Marcitól a profizmusát lestem el, s ebbe leginkább a teniszező egy napjának módszeres felépítése tartozik bele, bemelegítéssel, edzéssel, levezetéssel, étkezéssel, regenerációval. Talán én is eredményesebb lettem volna játékosként, és a sérülést is elkerülöm, ha már akkor birtokában vagyok ennek a tudásnak.
A tenisszel ismerkedő gyermekeknek mindig nagy álmaik vannak. Jancsó Miklós szerint ezek tehetik könnyebbé a felnőtt mezőnyig vezető igen rögös utat. S bár az viszonylag korán látható, hogy kiben rejlik igazi lehetőség, senkit sem szabad korosztályos teniszezőként leírni. A tehetséghez ugyanis szorgalom, kitartás és alázat is kell, utóbbi három gyakran messzebbre visz, mint az első önmagában. A korai konkurencia is fontos, Bondár Anna, Udvardy Panna, Gálfi Dalma, Stollár Fanny mindig is fejlődésre ösztönözték egymást. De Jancsó szerint Federer, Nadal és Djokovics „uralkodásához” is hozzájárult a hármójuk közötti rivalizálás.
Nógrádi Noémi (balról) teniszkarrierjét az első lépésektől kezdve kíséri Jancsó Miklós, az együttműködés az elmúlt időszakban vált komolyabbá
− Jelenlegi versenyzőm Nógrádi Noémi révén van rálátásom a hazai U14-es leánymezőnyre, amely nemcsak ígéretes, de összetartó is – beszél a jelenről a szakember, aki egykori tanítványa, Gubacsi Zsófia lányának képzését Simara Jánossal közösen végzi. – Noncsira korábban is figyeltem, de most már komolyabban dolgozunk együtt. Egyrészt nekem is most lett több szabadidőm, másrészt ő is most lépett abba a korba, amikor szükségessé vált az óraszám emelése. Szerencsére Zsófi eddig nem erőltette a versenyzést, de még a teniszezést sem, ami az én elveimmel is összhangban van. Húsz évesen szeretném ott látni a legjobbak között, nem pedig most. Nem szabad kapkodni, sietni és túl korán az eredményekre fókuszálni. Ugyanakkor az emberi tényező is fontos, igazából csak azzal tudok hatékonyan együttműködni, akinek érzem a lelke minden rezdülését. Noncsi is ilyen. De ilyen volt Gödry Levente is, akit tíz éven át edzettem. Az ő esetében a szülői háttér is példaértékű volt, amikor mindannyian láttuk, hogy nem fog odaérni a profik közé, akkor is támogatták és biztosították neki a szép kiszállás lehetőségét. Ez utóbbival alapozták meg azt, hogy Levi ma a családi vállalkozásban dolgozik, a szülői kötelékeket nem elszakította, inkább tovább erősítette a tenisz. Az igazi vizsga úgyis az életben, a sportkarrier után következik.
Jancsó Miklós azonban edzőként is ott folytatta, ahol játékosként abbahagyta. Rengeteget utazott, sokat volt távol a családjától, utóbbi részéről komoly lemondást kívánt ez az életmód. A szakember ezért döntött tavaly az önállóság és a hazai edzősködés mellett. De nemcsak fiatal tehetségekkel, hanem amatőrökkel is szívesen foglalkozik, ha önmagukhoz képest fejlődni szeretnének.
− Szélesebb, országos összefogásra lenne szükség a sportágunkban – véli Jancsó Miklós, aki maga is vidékről indulva lett sikeres játékos, majd edző. – Sok helyen dolgoznak jó szakemberek, és végeznek nap mint nap kiváló munkát. Pécsett, Sopronban, Szegeden, Győrben és még jónéhány vidéki fellegvárban. Azt a kevés gyereket, aki ma a teniszt választja, minden erőnkkel meg kéne tartani ám ehhez központi koordinációra lenne szükség. Jelenlegi éljátékosainkat is magyar edzők nevelték, karrierjük során is többnyire hazai szakemberekkel értek el eredményeket. Őket kéne jobban megbecsülni, támogatni. Kislányom Olivia például egyre lelkesebben játszik, örömmel bíztam rá a Punyi Gábor által vezetett PG Teniszklubban Csendes Zsoltra, mindketten kiváló mesterek. Olívia így most már nemcsak nálunk Diósdon teniszezik, de a Kőér utcában is. Igyekszem vele szemben, ebben az új szerepkörben is olyan megértő és elfogadó lenni, amilyen az eddigi sikeres játékosaim szülei voltak.
