A 118. helyen állított be új ATP-karriercsúcsot április 24-én Piros Zsombor, aki két Challenger-tornát is nyert a hónap második felében. Az MTK teniszezője egy hosszú és nagyon sikeres sorozatot zárt Prágában, s mivel bokasérülése nem volt komoly, már a Roland Garrosra készül.
Gy. Szabó Csilla
A tavaszi nagy menetelés a tatabányai Davis Kupa-találkozó után kezdődött, a franciák elsőszámú játékosának legyőzése kellő önbizalmat adhatott a 23 éves játékosnak. Az első állomás, a Marseille-i 250-es ATP-torna volt, amelyen a francia Guinard-t (ATP 161.) ugyan legyőzte a selejtező első fordulójában, ám a szlovák Klein (ATP 142.) már jobbnak bizonyult nála. A két következő Challenger-torna sem alakult jobban, Székesfehérváron azonban már a negyeddöntőig jutott, s óriási csatában szenvedett csak vereséget a későbbi győztes, szerb Medjedovic-tól.
− A Kiskút Openre felszabadultan, kifejezetten pozitív érzésekkel érkeztem – idézte fel a sikerszéria kezdetét honlapunk számára Piros Zsombor. – Tiszta lappal kezdhettem a salakos szezont, s gondoltam, végre magam mögött hagyhatom a közel sem az elvárásaim szerint sikerült keménypályás idényt. Ráadásul itthon, hazai közönség előtt lendülhettem bele, ami számomra mindig extra motivációt ad. A tornát ugyan nem nyertem meg, a játékom azonban biztató volt és a negyeddöntővel is elégedett lehettem. Gyakorlatilag három hónapja nem játszottam már olyan jól, mint a szerb srác ellen, tényleg színvonalas meccsen kaptam ki, számomra akkor ez volt a legfontosabb. Nagy lendülettel mentem tovább.
A következő héten, Zadarban, egy újabb negyeddöntő következett, majd San Remóban és Barlettában is a legjobb nyolc között zárta az éppen aktuális Challenger-tornáját. A legyőzöttek között a top 200-ból ott volt a brit Peniston (ATP 189.), a szlovák Kovalik (ATP 141.), a cseh Kolar (ATP 169.) és az azóta már top 100-as fiatal olasz, Arnaldi (ATP 99.) is.
− Stabilan tartottam magam, jó formában voltam, hoztam a negyeddöntőket, miközben éreztem, hogy bármelyik pillanatban jöhet egy igazán jó eredmény is – beszélt a spliti diadalhoz vezető útról Piros Zsombor. – Már egy elődöntő, döntő is jónak számított volna, arra azonban magam sem gondoltam, hogy Horvátországban és Portugáliában egyaránt győzni tudok. A fordulópontnak mindenképpen a spliti döntőt tartom Gombos Norbert ellen. Brutális mérkőzés volt, ráadásul a lehető legrosszabb körülmények között. A rossz időjárás miatt összetorlódtak a meccseim, a negyeddöntőben három óra alatt nyertem le a moldovai Albot ellen, majd még aznap, két órával később már az ausztrál top százas O’Connell ellen voltam pályán. Másnap négy óra meccsel a lábamban keltem és még az elődöntőt gyorsan be is kellett fejeznem. Gombos ellen az utolsó fél órát egy nagyon rossz belső pályán játszottuk, a kinti, eső miatt lelassult salakról, egy sokkal gyorsabbra kellett tíz perc alatt átállni. Három szettlabdát hárítva sikerült végül nyernem, egy nagyon stabil, tapasztalt, jó játékos ellen. Számomra ez a győzelem volt a legértékesebb ebben a hosszú sorozatban, mindenképpen ezt emelném ki legszebb pillanatként. A tornagyőzelem ténye pedig értelemszerűen még kedvesebbé tette számomra.
Az MTK fiatal játékosa azonban nem sokáig ünnepelhetett, egyenesen ment tovább Portugáliába, ahol az Oeiras Kupán szerencsére könnyebb ellenfelekkel találta magát szemben az első két fordulóban. Saját bevallása szerint ekkor már nagyon fáradt volt, az ausztrál Sweeny és a spanyol Merida elleni, az átlagosnál gyorsabb és könnyebb győzelmek, majd az egy napnyi szünet azonban elegendő regenerációt biztosított számára a sokkal nagyobb falatnak ígérkező Coppejans elleni negyeddöntőt megelőzően. A belgával addig mindig három szettes meccseket játszottak, kettőt a magyar játékos nyert, San Remóban viszont Coppejans.
Piros Zsombor Splitben
− Ezúttal egy óra sem kellett a győzelemhez, mindössze két gémet veszítettem – tért át a sorozat végének értékelésére Piros Zsombor. – A formám jó volt, miközben a hét elején sikerült a Splitben kimerült energiaforrásaimat is feltöltenem. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy bár itt kaptam több pontot, a horvátországi mezőny volt az erősebb. De hát ilyen a tenisz, ezt el kell fogadni. A következő állomás Madrid, az ezres ATP-torna volt, sok nézővel, és nagy hangzavarral. Nagyon magasan szálltak a labdák, nem igazán éreztem magam komfortosan, a selejtező első körében azonban így is vertem a spanyol Andujart, a horvát Gojo ellen pedig nagyon jó első szettet játszva kaptam ki. Madarász Gergely, aki jelenleg több tornára is elkísér, ezt követően már nem akarta, hogy a majd tizenegy hetes sorozat végén Prágában is pályára lépjek, én azonban rá szerettem volna még egy hetet húzni. Az első fordulóban ismét Gombos volt az ellenfél, de kettő-kettőnél kificamodott a bokám, s ezért fel kellett adnom a meccset. Szerencsére nem volt komoly, pihentem egy picit és rendbe is jött.
Olyannyira, hogy Piros Zsombor a héten már ismét igen intenzív edzésekbe kezdett, amelyre leginkább a közelgő párizsi Grand Slam-torna miatt van szükség. A fiatal teniszező ugyanis idén már főtáblán is szeretne bemutatkozni, ahol viszont három nyert szettig mennek a találkozók. Ez pedig fizikálisan óriási ugrás lesz a számára, bár a mögötte álló sikerek mindenképpen optimizmussal töltik el. Valamint az eddig befektetett sok-sok munka is. Zsombor erőnléti edzéseit október óta irányítja Kiss Áron, aki hat különböző sportág élversenyzőivel, foglalkozik egyéni- és csapatszinten egyaránt, köztük a háromszoros olimpiai bajnok kardvívóval Szilágyi Áronnal is. Az ő hozzáértésének és szaktudásának tudja be a mostani fejlődést is.
Javítani a hálójátékon
− Egyértelműen robbanékonyabb lettem, ugyanakkor az állóképességem is javult. Sok olyan új gyakorlatot végzünk, amelyet korábban még nem csináltam, ezek igen változatosak, de a legnagyobb figyelmet a mobilizációra, és a hajlékonyságra fektetjük. Ez a teniszemen is érezhető, mert hosszabbakat tudok például csúszni, vagy a szervámat jobban ki tudom vezetni. Aprónak tűnő dolgokról van szó, de szépen összeépülve adják össze a mostani erőnlétemet. Nagyon készülök a Roland Garrosra, szeretnék végre főtáblára jutni, ott pedig kell majd az erő a három nyert szettes meccseken. Ami a teniszemet illeti, amikor itthon vagyok, a NEK-en Palágyi Miklós és Nagy Zoltán segítségével csiszolgatjuk a technikámat. Ezen a téren azonban nincs nagy változás, a tenyeresem viszont egyértelműen javult. Az edzéseken és a bemelegítések során tiszta erőből elengedem őket, majd a meccsen visszafogom egy ici-picit, s így lesz a legjobb. Amin viszont változtatnom kell, az egyértelműen a hálójáték. Sokkal többször kellene felmennem és ott lezárni a labdameneteket. Az az igazság, hogy még nem érzem pontosan mennyire jó tenyerest ütöttem, pedig, ha ilyenkor ott lennék a hálónál, akkor nagy előnyhöz jutnék. Fejben már tudom mi a teendő, most majd a testemnek is követnie kell ezt a tudást. A fonák egyenest is sokat gyakoroljuk, mert abban stabilabbnak kell lennem.
A pontokkal és a világranglistás helyezésével azonban nem foglalkozik a Fucsovics Márton mögött második számú magyar férfi teniszező. Kizárólag a Grand Slam-tornák járnak a fejében, s úgy gondolja, hogy legkésőbb a US Openen biztosan meglesz az a vágyott főtáblás hely. A New York-i nevezés pillanatában ugyanis szerinte még nem esik ki a tavaly júliusban, Tamperében megnyert Challenger-torna nyolcvan pontja, s így várhatóan nem kell majd selejtezőt sem játszania.
A legjobb azonban az lenne, ha már Párizsban olyan teljesítményt tenne le az asztalra, amely feleslegessé teszi a számolgatást. Az előtte álló két kemény hétben ezért mindent megtesz a lehető legjobb felkészülés érdekében, május 22-én, hétfőn, pedig ennek tudatában jelentkezik majd játékra a Roland Garroson.
Fotók: Sara Falcao/FTP és Josko Ponos/Cropix
